Georg Hegel egy 19. századi német filozófus. Rendszere általánosságban azt állítja, hogy hatálya alá tartozik. Fontos hely a történelem filozófiája.
A Hegel dialektikájának fejlett nézetetörténetében. A megértés történelme a szellem kialakulásának és önfejlődésének folyamataként jelenik meg. Általában a Hegel tekint a logika megvalósításának, azaz az ötlet önmozgalmának, bizonyos abszolút koncepciónak. A szellem, mint fő téma, a történelmi és logikai szükségesség az, hogy megismerjük magunkat.
A szellem fenomenológiája
Az egyik legfontosabb filozófiai elképzelés, amelyet kifejlesztettekHegel, a szellem fenomenológiája. A Hegel szelleme nem egyéni kategória. Ez nem az egyén szellemére utal, hanem a szuperperszonális elvre, amelynek társadalmi gyökerei vannak. A szellem az "Én", ami "mi", és "mi", ami az "én". Vagyis közösség, de egyfajta egyéniség. Ez a Hegel dialektikáját is mutatja. Az egyén formája a szellem univerzális formája, tehát a konkrétság, az egyéniség nem csak az egyénhez, hanem minden társadalomhoz vagy valláshoz, filozófiai tanuláshoz kötődik. A lélek felismeri önmagát, identitását az objektummal, így a megismerés előrehaladása a szabadság előrehaladása.
Az elidegenedés fogalma
Hegel dialektikája szorosan kapcsolódik az elidegenedés fogalmáhozúgy tekinti a fejlődés elkerülhetetlen fázisát. A fejlődés vagy a megismerés folyamatának tárgya bármely tárgyat valami idegennek érzékeli, létrehozza és formálja ezt a tárgyat, amely akadályként vagy valami, ami a témát uralja.
Az elidegenítés nem csak a logikára és a logikára vonatkozikismereteket, hanem a társadalmi életet is. A szellem kulturális és társadalmi formában tárgyalja magát, de mindannyian külső erők az egyénhez viszonyítva, valami idegen, amely elnyomja, hajlamos alárendelni, lebontani. Az állam, a társadalom és a kultúra egésze az elnyomás intézményei. A történelemben az ember fejlődése az elidegenedés legyőzése: feladata, hogy elsajátítsa, ami arra kényszeríti, de ugyanakkor az alkotása. Ez a dialektika. filozófia Hegel az ember feladata: átalakítani ezt az erőt, hogy a saját létének szabad folytatása legyen.
A történelem célja
Hegel számára a történelem a végső folyamatő egyértelműen meghatározott célt. Ha a megismerés célja az abszolútum megértése, akkor a történelem célja a kölcsönös elismerés társadalmának kialakulása. Ebben a képletben valósul meg: én vagyunk, és mi vagyunk. A szabad emberek azon közössége, akik egymást elismerik, önmagukban ismerik fel a közösséget, mint az egyéniség megvalósításának szükséges feltétele. Hegel dialektikája itt nyilvánul meg: az egyén csak a társadalomon keresztül szabad. A kölcsönös elismerés társadalma, Hegel szerint, csak abszolút állapotban létezhet, és a filozófus konzervatív módon megérti: alkotmányos monarchia. Hegel mindig úgy gondolta, hogy a történelem már megközelítette a végső, és még kezdetben összekapcsolta elvárásait a Napóleon tevékenységével.
</ p>
