A "kép a világról" fogalma viszonylag nemrégiben lépett be a tudományba. Ebben az esetben a létezésnek és az ikonikus formákban való visszaverődésnek a jelensége akkor keletkezett, amikor az emberek maguk és a környezet megérezték magukat.
A koncepció kialakulása feltételek között zajlottamelyek hozzájárultak az objektív természeti törvények megértéséhez és az objektumok rendszeres összekapcsolásához. A "világkép" kifejezést a fizikusok előterjesztették a 19. és 20. század határain. Ezt követően a meghatározást a humán tudományok kölcsönözték és fejlesztették. Így például megjelent a "világ nyelvészeti térképének" fogalma.
A jelenséget többféleképpen tanulmányozzákpozíciókat. Például a kép a világ lehet megtekinteni a téma, ami azt (egyéni, közösségi, nemzeti, tudós, művész, stb.) Akkor tanulmányozza a témát a szempontból maga az objektum, vagy egy fragmense képeznek meggyőződés róla (a tárgy). Gondoljunk csak arra, hogy a jelenség az idő síkján lehet, figyelembe véve a kulturális és történelmi jellemzőket.
A modern nyelvi-antropológiai költségek előttegy aktuális és nagyon vitatott kérdés a helyszínről, amelyet a világ nyelvi képe foglal el ebben a hierarchiában. Mindezek a tudományos és filozófiai irodalmi álláspontok szerint mindezek a fogalmak fogalmi jellegűek. A világ nyelvi képe (JCM) nem rendelkezik ilyen státusszal.
Maga a fogalom a B. koncepcióhoz vezet von Humboldt. A német filozófus szerint a nyelv nem öngenerált gondolkodás. Humboldt úgy gondolta, hogy pontosan ez a "szerv, amely megteremti a gondolatot". Ezeket a gondolatokat a nyelv világépítő képességeiről, valamint az általa beszélt emberek világképéről való jelentőségéről később fenntartják és fejlesztik. Így például Potebnya (orosz nyelvész) egyetértett Humboldt véleményével. Ugyanakkor az előbbi azt is kijelentette, hogy a nyelv nem tükrözi a létező világképet, hanem az azt alkotó tevékenységet.
Humboldt követői igyekeztek hangsúlyozninemzeti identitás, amely a világépítő képességben rejlik. Így Weisgerber azzal érvelt, hogy egy adott társadalom nyelvének szellemi tartalma van. Ez a tudás kincse, véleménye szerint, egy adott világ nyelvének képe.
Megfogalmazódott az ötlet, hogy van egy YAKMaz etno-lingvikus keretet Whorf és Sepir. Úgy vélték, hogy a nyelvi és szellemi határok nincsenek véletlenszerű pontjai szigorú értelemben. Véleményük szerint a kognitív tartalom nem minden ember számára általános. Ugyanakkor egy adott nyelv hozzájárul a néző ember gondolkodásának kialakulásához és a világ megismerésének módjához.
Sepier és Whorf visszavonta a saját kijelentését. Véleményük szerint az emberek az anyanyelvük prizmáján keresztül látják a világot, és minden egyes nyelv a valóság tükrözi. Ebből a célból az egyetlen módot használják. Ezt a hipotézist kiegészítették és továbbfejlesztették olyan kutatók, mint Olford, Himes, Carroll és mások.
Kétségtelen, hogy a világ nyelvi képezajlik, egyes tudósok kritizálták a koncepció Sapir-Whorf hipotézis. Fejezték ki egyet nem értését a hipotézist, olyan írókat, mint Kolshansky, Serebrennikov, Dodd és mások. Például Serebrennikov hangsúlyozza írásaiban, hogy a nyelv az eredménye tükrözi a világot, de nem önellátó erő, a kreatív világ.
Így a teljes JACM az emberi ábrázolás és a környezet ismerete.
A világ nyelvképe szorosan kapcsolódik a fogalmi képhez. Ezzel egyidejűleg a kommunikáció összefonódik, nem határos.
Sok szerző nem a világ nyelvi képét hasonlítja össze a különlegesekkel, mondván, hogy a JCM előzi meg a többieket, és bizonyos mértékig formálja őket.
</ p>
